Korond jeles nagy község Hargita megyében, a hajdani
Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén.
A település a leghíresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatatan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
A fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait őrizve a korszerűsödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelodési szerepköre egyre számot tevőbb.
Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.
A községközpont idegen forgalmát elsősorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívűl, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi épitkezések és népszokások tartoznak.
Mivel a mezőgazdaság soha nem tudta eltartani a lakosságot, különböző mesterségek honosodtak meg, melyek közül a fazekasság a legrégebbi, de itt maradt fenn a taplókészítés és a szénégetés mestersége is.
Korondon ősi hagyományai vannak a fazekasságnak. Sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nőtt iparággá.
A korondiak máz nélküli edényeknek sokféle változatát
készítették, melyek jól bevált főzőedények voltak. Korondon a fazekasok mindig
nagy számban éltek. Legtöbb fazekas a falú
Tószeg nevezett részén élt, ősi időktől fogva.
A modernebb gyártmányok már magasabb fokon állnak, egyik legkifizetőbb üzletnek bizonyult, egyre jobban elterjedtek a,,népies- magyaros,, minták. Az üzemek révén az önálló fazekasoknál is elterjedtek a gipszformák, a fekete kerámia. A turista forgalom fellendülése fokozta a keresletet is. A leleményes korondi ember pedig igyekezett kielégíteni minden szükségletet, sokszor éppen az igazi értékek feladása árán.
Ha számszerint akarjuk értékelni a művészet és fazekasság mesterségnek bűvkörében élő és dolgozó korondiakat, elmondhatjuk, hogy mintegy 300- an vannak és hogy olyan sajátos egyedülálló alkotási megnyilvánulással, amelynek számos pozitív vonása van. Ha mélyebben akarjuk elemezni a korongolás hagyományát, eredetét hamar rájövünk arra, hogy a táj természeti viszonyai nem földművességre, hanem kézművességre kényszeríttette az itt élőket. És ez egyben azt jelenti, hogy ebben a szakmában nagyon gazdag, mondhatni kimeríthetetlen a hagyomány.
Korond hírnevét elsősorban népművészetének, és ezen belül a népi kerámiának köszönheti. Ezért gyakran a népművészet „paradicsomának” is szokták nevezni.
A település arculatát is a népművészeti áruk sokasága,
kirakodóvásár – szerű kiállítása határozza meg. Ezek között találunk
kerámiatárgyak sokszínű választékát (különböző alak, méret, díszítés),
szöttes, varrottas, és hímzéses terítőket, faragott, és taplóból
készült tárgyakat is. Ezeken a helyi készítésű árukon kívul a korondi standokon
találunk még számtalan eladásra felkínált árut, a közhasználati cikkektől a
dísztárgyakig.
Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.
